Sziasztok,
Hát az előttemszólónak üzenem, hogy rendben folytatom, erre gondoltál nem? Az én törimre, a " Van ami megváltozik"-ra nem...ez volt az 1. része...akkor itt a kövi rész...aztán ha tetszik lesz ám folytatás, na itten van :
Olyan volt, mint egy csodálatos álom, egy mese Alice csodaországáról. Két száj, mely eddig testvéri volt most hirtelen egymásnak esett, tépte a másik ajkait és a nyelvek, melyeket eddig csak egymásra öltöttek most találkozott négy ajak peremén, nem is találkozott össze ütközött, kerülgették egymást, bolondították a másik érzékeit, ösztönöket csaltak ki a másikból. Ha lehetett volna örökké folytatják de egy kopogás megzavarta átékukat. Kis késéssel rebbentek szét de a szemük még mindig egymáson volt, hosszan nézték a másik minden mozdulatát, minden elcsigázottnak tűnő lépését. Tom nyitotta ki az ajtót. Georg állt ott, a kabátját lengetve, lazán a falnak dőlve. - Jössz bulizni? Bill lehajtotta a fejét. Elmúlhat minden ha Tom igent mond. Tudta, érezte, hogy ha most elmegy akkor másnap reggel kerülni fogja Őt és újra előadják Georggal a szokásos ,,Fúú de jó nő volt!" dumát. Már ezer darabra tört szét a lelke és el is ásta magát jó mélyre, miközben folyton az járt a fejében, hogy Tom véget vet ennek de nem csak ennek hanem a tökéletes testvéri kapcsolatnak, a titkok apró áramlásainak, az éjszakába nyúló beszélgetéseknek, a közös nosztalgiázásoknak, s majd csak bandatagként tudnak találkozni. Mikor felnézett azonban az ajtó zárva volt, Tom előtte állt csillogó szemekkel és Georg még csak a szoba közelében sem leledzett. - Hát te...? Nem mész? - Nem - felelte Tom - Ma egy sokkal fontosabb dolgom van - azzal levetette magát az egyik fotelba - Nem jössz ide? - mutatott a két combjára. Bill fel sem fogta mi történt, el sem jutott a tudatáig, hogy Tom egy ittas, rajongókkal - kik bármit megtesznek - teli éjszaka helyett Őt választotta, Őt és az apró törékeny lelkét. Mégis ott ült és a combjaira mutatott, mosolygó arrcal pedig Őt nézte, Őt és nem mást, nem valami olcsó és bármire hajlandó kis riban.cot. - Nem jössz? - húzta fel a szemöldökét a rasztás. - De - felelte késve Bill és nagyon óvatosan a fotelhez oldalazott, majd kimért mozdulatokkal, félve leült Tom combjai mellé. - Bill... ha nem ismernélek azt hinném félsz tőlem... de mitől félsz? A csókomtól? - ült fel Tom és közel hajolt Billhez - Az érintésemtől? A szavaimtól? Mitől félsz Bill? A fekete hajú csak remegett és remegett már nem a félelemtől hanem a benne feltüzelt vágytól. Tom szavai a bőre alá itták magukat, szétnyúltak testében, eljutottak minden porcikájába, körbefonták apró kis szívét, hogy az gyorsabban dobogjon. A rasztás keze hátulról, alattomosan, nagy rutinnal átfonták Bill csipőjét. - Tőlem nem kell félned... - húzta az ölébe - Én sosem bántanálak - másik kezével finoman eltolta Bill arcából a hajtincseket, majd megállapodott állánál, végül lecsúszott a nyakához és közelebb vonta magához és az arcához az ölében remegő fiút. - Aztán jön valami lány... és engem elfelejtesz... Tom ez nem nekünk való - tolta el magától Bill de a rasztás kezei nem engedték, szilárdan tartották Őt. - Honnan tudod, hogy nem nekünk való? Kelleszz Bill... nem tudom miért, de kellessz. Bill azonban csak nézte a padlót és ezer meg ezer dolog furkározott a fejében. Nem elég az, hogy ez már nem puszta melegség hanem vérfertőzés is mindemellett helytelen és gátlástalan tett is. Arról nem is beszéljünk, hogy tulajdonképpen ha az egész végeszakad - márpedig végeszakadhat - akkor elveszti Tomot. A szíve már most vérzett és szavak nélkül Tomba is átáramlott az érzés. - Bill... Bill figyelj rám! - fordította maga felé az énekes arcát - Nem csinálnám ha nem akarnám, nem csinálnám ha azt érezném, amit te. Tudod te is, hogy tisztában vagyok a következményekkel de Bill... Bill - suttogta szokatlanul lágy hangom - Bill... Olyan édesek az ajkaid. Bill teljesen ledöbbent. Tom még nőnek sem mondott soha de soha ilyet, most mégis Ő kapja meg az első ilyen szavakat. És milyen édes szavak voltak azok! Körbejárták apró szívét, táncot jártak a lelkébem szétáradtak az ereiben annyira, hogy átkarolta Tom nyakát és egy csókolt lehelt az ajkaira. Aprót, édeset, mely szította a Tomban jól mélyen elrejtett szerelmes lelkecskét, szította az emberfeletti szerelemre. - Tom... ne... ne hazudj... - mondta Bill bár csak azért, hogy kapjon egy ellenállhatatlan csókot. - Én nem hazudok... sosem hazudnék... neked soha de soha - hajolt közel Tom és óvatosan megcsókolta Billt - Ha szeretnéd, nem is lesz ennél több, ha nem jó ez most, akkor ennyiben maradunk. Billt újra meglepetés érte. Tom nem támadta le, nem akart egyből oda vinni ahová már másokat vitt, Ő beérte ennyivel, apró, titkos kis csókokkal, érzelmes ölelésekkel, végtelen farkasszemnézéssel, melyek a velejükig hatoltak. Bill azonban úgy érezte neki ennyi nem elég, az egészet akart, mindent akart, mindent de mindent, érezni akarta Tom apró combjait a sajátján, kezeit a hátán, fenekén, a hasára akart fordulni, nyögni akart, vétkezni akart, bűnös akart lenni de boldogan akarta mindezt megcsinálni és Tommal úgy tűnt nemcsakhogy boldogan de szerelmesen teheti meg mindezt. Tom öléből kikerülve, lecsúszott a fotel szélére, lábai testvére ölében maradtak de végignyúlt kicsit kecsesen, kcsit várakozva. A rasztás egy utolsó kis mosoly után rádőlt tulajdnon testvérére és ajkaikkal ismét egy végtelen játékba kezdtek. Testünk összepréselődött, kezeik egymás testét érintették mindenfelé, szájuk vadul mozgott. - Tom... csukd be az ajtót! - lihegte Bill két csók között. A rasztás még egy utolsó forró csók után felállt és gyorsan kulcsra zárta az ajtót. Hátát neki vetette és onnan figyelte Billt. Az énekes felült lihegve, belekapaszkodott a fotel hátába és térdepelésbe átmenve szintán bámulni kezdte a testvérét. - Bill... mond, hogy álmodom... - Ha te álmodsz akkor én is... - nyújtotta a kezét a rasztás felé. Újra csókban forrtak össze, olyan kényeztető csókban, aminek nem akartak véget vetni. A fél életüket, a sikert és mindent, amit az élettől eddig kaptak odaadták volna az elkövetkezendő éjszakárt de még ezért a forró csókért is.
Bill a fotel szélének támaszkodott, fenekét Tom elé tolva, gondosan elhelyezkedve, kényelmesen. Most nem remegett, az undor sem fogta el csak Tomot várta, azt a Tomot, akiről tudta, hogy elsőre talán nem lesz annyira profi hiszen még ebben az esetben teljesen szűznek számít. A rasztás kezei remegve kezdték simogatni az előtte fekvő ikertestvére szeméremcsontjait, combjait. - Várj... - fordult hátra Bill - Mitől félsz? - Én ne félek - próbált magabiztosnak látszani de nem ment, Bill elől nem tudta eltitkolni belső félelmeit - Fájni fog neked? - Igen... de nem annyira... Kibírom, ne aggódj miattam! - Nem tudom veled megtenni... sosem csináltam ilyet és... Bill elhallgatatta egy csókkal, s én megfordította a helyzetet, hogy most Tom üljön a fotelban. Letérdelt elé, két combját szétfeszítette. - Bill ne... Nem kell, em fontos - kérlelte a rasztás de csak félelmei miatt. - Azt hiszed undorodom? - nézett fel rá az énekes. - Nem... vagyis... igen... ez... nem normális - nyögte. Bill nem is figyelve Tom mondataira óvatosan testvére nemiszerve felé hajolt és lassan kinyújtotta felé nyelvét. Hallotta Tom utolsó ijedt hörgését aztán elmúlt, egy nagy sóhajtás következett. Az énekes oldalról kezdte édesen szeretni testvérének ama égfelé meredő testrészét, majd lassan körbe körbe ápolgatta végül egész szájába bekapta s fel alá kezdett rajta csúszkálni ajkaival. Tom sóhajai monotonná váltak csak néha - egy egy jól célzott csúszásnál - ugrott meg felfelé. Végül Ő maga emelte le Bill fejét Önmagáről. - Kész vagyok... - suttogta. Újra helyet cseréltek, ám most a rasztás magabiztosan térdelt be Bill mögé és még magabiztosabban kezdte meg a dolgot. Mivel nem tudta milyen tereppel van dolga először ujjaival ellenőrzött mindent, aztán - Bill kéjes nyögéseitő kísérve - óvatosan megtette az első hátsó szándékú lökését. Egy pillanatra mindketten megálltak. Bill sosem érzett vággyal találkozott és egyáltalán nem fájt neki a dolog, sőt mi több, soha nem érzett kéjmámorba sétált bele, Tommal az oldalán. Olyan volt az egész, mint egy kéjbarlang. Tom a kezdeti ijedtség után profi módon folytatta testének előre hátra himbálózását, de olyan profin, hogy Bill néha levegőt sem kapott és érezte odalennt, Ő is felvesze a merevséget. A rasztás a hátára támaszkodott, nyomta lefelé testvérét, közben izzadsága végigfolyt testén, csutakos combjuknál találkozott csak Bill cseppjeivel. Szinte egymáshoz tapadtak, közben egyszerre hullámoztak, ritmusosan, nyögésekkel színesítve. Végül egyszerre rázkódtak meg, egyszerre dőltek le, egyszerre sóhajtottak egy nagyot, aztán egymás karjaiban bámulták a plafont és az elmúlt fél talán egy óra történéseit újra átélték - magukban.
Éjjel három körül, Bill úgy döntött elmegy zuhanyozni. Óvatosan kihámozta magát Tom karjai közül és bezárkózott a fürdőbe. Aztán mégis kinyitotta és a kulcsot a csap mellé helyezte. Fejét a tükörnek támasztotta és elmélázva, merengve bámulta a semmit, közben még mindig érezte Tom csókjait, égették az ajkait. Óvatosan megtörölte a száját de az érzés nem múlt el. Szinte lebegve ment be a zuhanyfülkébe és megengedte a vizet. Egy ideig hagyta, hogy csak folyjon rá, miközben még mindig Tom csókjai jártak a fejébe aztán a tusfürdő után nyúlt volna de valaki elkapta a kezét. A rasztás ott állt előtte mosolyogva. - Mit csinálsz? - Zuhanyzok - mosolygott Bill. - Nélkülem? - Nem akartalak felkelteni és tudom, hogy elküldtél volna - hajtotta le a fejét. - Hogy mit csináltam volna? - Elküldtél volna, mint a többi csajt. - Bill - emelte fel testvére állát aztán jó mélyen a szemébe nézett - Nem küldelek el... soha... Szeretlek... Az énekes szemei kitágultak, majdnem elcsúszott, megingott. - Tessék? - Szeretlek - válaszolta nyugodtan Tom - Nagyon szeretlek... Bill nem mondott semmit csak szorosan átölelte Tomot, szorosabban, mint az éjszaka folyamán akár egyszer is. - Én is szeretlek, nagyon szeretlek - suttogta a rasztás fülébe. Tom tusfürdő után nyúlt és lassú mozdulattal töltött egy keveset a tenyerébe, hogy aztán Bill felsőtestét kezdje el simogatva átmosni. - Nem értem miért girnyóznak le - jelentette ki pár perc után - Nagyon izmos kis hasad van - jegyezte meg huncutol. - Neked meg a karjaid... miért hordod azokat a nagy felsőket? - most Bill vette át Tom szerepét és Ő kezdte mosni testvére testét. - Nem tudom... Most már azért, hogy ezek az izmos karok csak a tieid legyenek. - Ugye tudod ha nem szeretnélek, most fejbevágnálak? - Megeshet - vigyorgott Tom- De szeretsz - jelentette ki magabiztosan. - Mázlista... - dünnyögte Bill aztán gondolkodó fejjel nézett a rasztásra - Mondcsak... helyes ez? Amit csinálunk? - Nem... de nem érdekel... - tolta a falhoz Billt - Nagyon nem érdekel - egy vad csókkal adott neki nyomatékot. Mindketten lefelé kezdtek el bámulni. Bill tátott szájjal emelte fel a tekintetét Tomra. - Még egy menet? - kérdezte a rasztás aztán a választ meg sem várva a kabin üvege felé fordította Billt...
Na majd, valamikor folytatom, ha lesz egy kis időm, addig is sok megrászkódtatást, puszi
|