Na jó, elszántam magam így én is elkezdek írni egy törit, elég meghökkemntő és sokkoló, szal nem szeretném ha ezután egyesek csesztetnének. Csak az olvassa el aki bírja idegileg....de ez csak egy kitalált sztori szal ne essetek nekem
Van ami megváltozik...
Gustav ismét hasára fordította a már eléggé felizgatott fiút, mint minden második éjjelen, most is megtette ezt az alatta fekvő fekete hajú fiú. Hogyta, hogy a hátát végigsimítsa a szőke dobos nemiszerve. Az alatta fekvő fiú remegni kezdett, gyomra görcsbe rándult, már akkor gyűlölte a gondolatot, attól pedig, hofy minden bizonnyal meg is fog történni egyenesen irtózott.
- Bill - mosolygott Gustav - Ne görcsölj! - tenyerével végigsimította az énekes hátát, lazítván az idegességén és enyhén kellemes remegést kicslva belőle.
Bill - habár már fél éve a dobos szeretője volt - mégis enyhe undorral nyugtázta Gustav simogatását. Sosem érezte helyénvalónak, amit tesz de néha annyira fűtötte a vágy, annyira vágyott pár szerető kézre,néhány becéző szóra és néhány kedveskedő ajakra, hogy ezeken mind túllépve hasalt le.
Szerette Gustavot, bár nem annyira, mint egy örök szerelmet, de a szeretői teendőket olyan tökéletesen látta el, hogy el sem tudta volna képzelni az estéket egy-egy ,,Ne görcsölj!" felszólítás nélkül, egy-egy bársonyosan lágy ,,Bill" nélkül, egy-egy kézérintés nélkül. Gustav volt neki az első és úgy érezte az utolsó is. Nőnemű embertársaival ugyanennyire élvezte a szexet, mégis tudta, hogy Gustav titoktartó, nem fogja elárulni őket, egyikőjüknek sem válna hasznára, ha kitudódna éjjelenti emberefeletti játékuk, ha kiderülne a becézgetés, a hasra fekvés és minden egyéb, mely ebbe a kategóriába tartozott bele. A lelke teljesen elutasította a kettejük közötti szexuális kapcsolatot, agya úgyszintén, így minden koncert előtt/alatt legalább egyszer megfordult a fejében, hogy abbahagyja, véget vessen az egésznek és Gustav csupán egy barát maradjon. Éjszakáként órákat forgolódott emiatt és hosszas gondolkozását egy- egy cigivel kísérte de mégis valahányszor átjött hozzá a szőke, mindig magán kívül teljesítette annak összes vágyát.
Hátán feküdve várta Gustav első lökését és nem is kellett sokáig ezt tennie. Jött is a torokszorító érzés fájdalommal vegyülve és önkéntelenül felnyögött. A szőke üteme gyorsult, aztán lassult csakhogy Bill kéjesen nyögdécselhessen. Mivel ez elmaradt, Gustav csípője gyorsabbra váltott, az alatta fekvő Bill pedig egyre csak nyögött, hol hangosan, hol halkabban. Az alhasában növekvő fájdalom kezdett elviselhetetlenné válni, ezért hátra akart fordulni.
- Kérlek... lassabban - nyögte halkan.
Gustav lasított de lökései még úgy is elemi erejűek voltak és az alhasi tájékában jelentkezett kellemetlen érzés továbbra is megmaradt. Miközben igyekezett nem arra figyelni, agyában kérdések ezrei cikáztak, kis képek villantak fel előtte mindenféle dologról. Hiába igyekezett nem a fájdalomra koncentrálni, az lassacskán bejárta az egész testét, megfertőzte minden mozdulatát és minden egyes lélegzetvétele maga volt a pokol. A dobos hiába simogatta, az már nem hatott többé, s úgy érezte el kell húzódnia. Fogait összeszorítva tette meg ezt. Gustav kicsusszant ugyan de mindketten egy nagyot sóhajtottak.
- Most meg mi van veled? - fakadt ki a dobos dühösen.
- Ma nem megy... - Bill próbálta rövidre fogni a magyarázatot.
Gustav nem szólt semmit, csak visszavette boxerét aztán elvonult a fürdőszobába, talán, hogy befejezze egyedül, amit ketten kezdtek el...
Bill 10 perccel később félve nyitott be Tom szobájába. Nem akarta megzavarni testvérét ha esetleg valami női tagot fogadott ma éjjelre, de megkönnyebbült, mikor Tomot az ablaknál találta, szokás szerint dohányozva.
- Látom te sem alszol - fordult meg a rasztás mosolyogva.
- Nem tudok... Beszélnünk kéne...
- Kivele! Miről? - kérdezte Tom miközben hellyel kínálta Billt és Őmaga is leült vele szemben.
- Pár dolog... Megváltozott - nyögte ki az énekes, mire Tom vállon veregette, aminek következtében addig nem tapasztalt pillangókat fogadott be a gyomrába.
- Megváltozott?
- Megváltozott... - Bill megvárta, amíg Tom elnyomja a csikket, majd ráfüggeszti a tekintetét, akkor aztán folytatta - Valami nincs rendben velem.
- Sosem voltál normális - ezen mindketten jót nevettek - De konkrétan mire gondolsz?
-Azt hiszem...Nem csak a nők... tetszenek...
Várt. Hogy mire? Kiabálásra, undrodó hörgésre, hitetlenkedő tekintetre. Ehelyett Tom csak sóhajtott egyet.
- Hát te is...
Bill összezavarodva bámult Tomra. Nem értett hirtelen semmit. Ki még? Nem csak Ő? Hát Tom is? Mereven nézte ikretestvérét, akinek kínos mosolyra húzódott a szája.
- Igen... én is... Férfival még nem voltam, de... -próbált magyarázkodni.
Bill azonban már nem figyelt Tom szavaira. Csak némán nézte Őt, aztán undorodva elfordult. Ami átfutott az agyán, az összes eddigi bűnétől is súlyosabb volt. Hiába csukta össze a szemét,hiába szorította szemeit, hogy ne lássa testvérét mégis látta Őt, olyan tisztán mintha csukott szemein belül lenne. Testében átcikázott a gondolat, a mocskos gondolat, hogy esetleg Tom és Ő... de azonnal rázni kezdte a fejét, rázta sebesen egészen addig, amíg Tom két tenyere meg nem fogta a fejét és a melkhasához nem húzta.
- Ne félj, nincs semmi baj, együtt megoldjuk.
Billt azonban ez sem érdekelte már, megszűnt létezni a világ. Annyiszor ölelte meg Tomot, annyiszor voltak már ilyen helyzetben ez most mégis más volt. Ellenállhatatlan vágyat érzett, hogy ajkaival az előtte lévő melkhashoz érjen, természetesen miután megszabadította Tomot az össze ruhadarbjától. Hallotta testvére ritmusos szívét, ami megállíthatatlanul zakatolt, talán az Ő közelsége miatt. Milyen szép is lett volna ha lehajolna de Bill lassan eltolta Tomot. Tudta, hogy ez mindössze testvéri ölelés de akkor érte a követkeő meglepetés. Testvére visszahúzta Őt, szorosan a karjaiba zárta, nem eresztette, hagyta, hogy Bill kezei tétován átkarolják testét. A fekete hajú énekes átfogta Tom vékony testét bár úgy érezte Tom nagyobb nála, erősebb is, neki adja a kezébe a kezdeményezést. Legyen Ő a férfi ezen az éjszakán. Vágyott Tom piercingjére, vágyott az érzésre, hogy a hideg fém az Ő ajkaihoz érjen, vágyott arra, hogy Tom nyelve vad táncot járjon az Övével. Mivel nem látta a kezdeményezés kis szikráját sem, Ő maga emelte fel a fejét testvéréhez, hogy közelebb hajoljon és apró nyelvével óvatosan megnyalja ajkait. Tom elhúzta a fejét de csak egy pillanatra. Megnylata Bill után a saját ajkait aztán mosolyra húzódott a szája és visszahajolt...
Hát egyenlőre ennyi, remélem azért tesztett ha gondoljátok folytaom, hamarosan, csak írjátok meg.
Na pussz : Kitty |
AJÁNLOM AZ OLDALT
Új bejegyzés
Frissítés
Még ilyet...ehhez nincs különösebb hozzáfűzni valóm...hát valakik nagyon unatkozhattak...De nyugi a képen NEM Bill van...ezek a hülye ribik meg magukra vessenek ha ezek után majd már az utcára se mernek majd kimenni...saját magukat keverik bajba. :P ...Hát nagyjából ennyi ezzel a képpel kapcsolatban :S...ezek az emberek szánalmasak...Na de az ő bajuk, na sziasztok,
